A II. világháború színesben

A sorozat máris egy paradoxonnal kezdődik. Hogyan történhetett az, hogy az I. világháború, „a minden háborúk végét jelentő háború” után kialakult békesség hogyan vezethetett egy még nagyobb konfliktushoz már néhány év múlva? A válasz egy mese, amelynek szörnyű a mai visszhangja. Ez az epizód bemutatja, hogy a Nagy depresszió miként rázta meg alapjaiban a nyugati demokráciáknak azt az óhaját, hogy szembenézzenek egy új és zavaró politikai jelenséggel – a militáns diktátorok megjelenésével Németországban, Olaszországban, Japánban és Spanyolországban. Az eredmény pedig az lett, hogy a vezető hatalmak figyelmen kívül hagyták az összes figyelmeztető jelet, és lehetővé tették a Mussolinihez, és mindenek előtt Hitlerhez hasonló vezetőknek, hogy olyan korszakot nyissanak, amely katasztrófába sodorhatja a világot.

Ez az epizód bemutatja, hogyan dolgozták ki a nácik új, borzalmas katonai taktikájukat, a Blitzkrieget, a villámháborút, és hogyan esett ennek áldozatául először Lengyelország, és hogyan érte ez teljesen készületlenül Nagy-Britanniát és Franciaországot. Tanúi lehetünk Lengyelország elestének és annak, hogy ezután Hitler hogyan hódította meg néhány hét alatt Franciaországot, amit négy éven át nem tudott elérni Németország az I. világháború idején. Azt is bemutatja az epizód, hogy a hősi francia ellenállás hogyan tette lehetővé a britek számára, hogy elmeneküljenek Dunkirkből és harcoltak nap mint nap.

Amikor Hitler részletesen beszámolt az Oroszország elleni invázió tervéről, tábornokai elborzadt tekintettel néztek rá. A Szovjetunió hatalmas volt, és páratlan erőforrásokkal rendelkezett. Hitler egész terve arra épült, hogy gyors és döntő erejű csapást mér az oroszokra. Egy hosszú, sokáig tartó háborút Németország egészen bizonyosan elveszítene. Hitler biztos volt benne, hogy csapatai végre tudják hajtani a feladatot. Addig még senki sem győzte le őket. De még sohasem került sor ilyen katonai szerencsejátékra, mint amilyennek ez ígérkezett.

1941. december 7. „a becstelenség napja” – jelentette ki Franklin D. Roosevelt, az Egyesült Államok elnöke. Ezen a napon lépett be Japán a II. világháborúba, egy meglepetésszerű támadással a Pearl Harbourban állomásozó amerikai flotta ellen. Japán ezután hamarosan legyőzött egy nagyobb brit haderőt Szingapúrban. Egy ideig Japán uralkodott a Csendes-óceán térségében. Amerika, az alvó óriás azonban lassan ébredezni kezdett. Az ezután következő háborúra a jelentős újítások voltak jellemzők. Ez a korszak látta a csatahajót, amely része lett a történelemnek, és látta a repülőgép-hordozónak mint a tengerek döntő fegyverének felemelkedését.

Mussolini mindig arról álmodott, hogy újjáteremti a Római Birodalmat. A baj csak az, hogy katonai szempontból Mussolini katasztrofális volt. Észak-Afrika és Görögország sikertelen lerohanása után csapatai menekültek. Hitler nehéz választás elé került. Átcsoportosítja a más frontokon szükséges csapatait szövetségese támogatására, vagy hagyja, hogy Mussolini elbukjon? Hitler a támogatást választotta – olyan döntést hozva ezzel, amely mindkettejük számára katasztrofális következményekkel járt. Hitler katonák százezreit vesztette el. Mussoloni pedig az életét. Ez az epizód ismerteti az észak-afrikai hadszíntér eseményeit, és bemutatja az apró sziget, Málta hősiességét, amely folyamatosan ellenállt a nácik egymást követő támadásainak.

Mind a Szövetségesek, mind a nácik keresték a megfelelő alkalmat a végső csapásra, hogy véget vessenek a háborúnak. A brit Sir Arthur Harris, a „Bombázó” szerint a megoldás a stratégiai bombázás lehet. Elképzelése az volt, hogy le kell rombolni Németország infrastruktúráját és városait. Szerinte ez tönkretenné annyira a nácikat, hogy folytassák a háborút, a polgárok pedig hamarosan már nem akarnak majd harcolni. Ez az elgondolás okozta aztán Drezda tragédiáját, amikor a szövetséges repülők gyújtóbombái német polgárok tízezreinek életét oltották ki. A németek azt gondolták, hogy a végső csapást tengeralattjáróik hajtják majd végre. Ha csak a Nagy-Britanniába vezető amerikai utánpótlási vonalat el tudnák vágni az Atlanti-óceánon, a szövetséges erők összeomlanának. Így kezdődött a német tengeralattjárók és az amerikai-brit hajókonvojok közti hosszú macska-egér játék.

1943 júliusára teljesen világossá vált, hogy Hitler kockázatos keleti hadjárata kudarcba fulladt. Miután nem sikerült bevinni a halálos csapást sem Sztálingrádnál, sem Moszkvánál, hadseregének sorsa immár a szovjet hadigépezet kényének-kedvének volt kiszolgáltatva. Hatalmas erőforrásainak és szemmel láthatóan kifogyhatatlan emberanyagának köszönhetően a Vörös Hadsereg visszaszorították a németeket Ukrajna, Lengyelország, a Balkán és Magyarország területére. Ez a háború óriási méreteket öltött, emberek milliói küzdöttek egymás ellen. De ebben a háborúban harcoltak kis partizáncsoportok is, olyan férfiak, mint Tito Jugoszláviában, aki gerillacsapatokat vezetett a náci erők ellen.

Ma már könnyű belátni, hogy a D-nap szükségszerű volt - egyértelmű győzelem a német hadsereg felett, amelyet már csaknem legyőztek. Ez az epizód ezzel a mítosszal foglalkozik. Bemutatja a hadművelet óvatos tervezését, a szállítójárművekkel végrehajtandó partraszálláshoz szükséges speciális eszközök kifejlesztését. Bemutatja a megtévesztést, amely félrevezette Hitlert. Bemutatja, hogyan sikerült majdnem kiszorítani az amerikaiakat az Omaha-partról. Ha ez megtörtént volna, talán az egész hadművelet kudarcot vallott volna. Az epizód Párizs felszabadításával ér véget, amikor a Charles de Gaulle vezette szabad francia csapatok bevonultak a fővárosba.

1944-ben amerikaiak és britek nyugaton, az oroszok pedig keleten megkezdték Németország bekerítését. Ez az epizód a szövetségesek arnhemi csapásával és a varsói felkelés tragédiájával foglalkozik, amikor a lengyel szabadságharcosok Sztálin kezébe tették a sorsukat. A haláltáborok felszabadításának sokkoló története, amikor a Holokauszt először tárult fel teljes valójában a világ előtt.

1941 decembere óta gyilkos háború zajlott Japán ellen a Csendes-óceánon. A japánokat szigetről szigetre haladva szorították vissza az óceánon, kegyetlen közelharcok árán. Az amerikaiak uralma a tengeren végül elvezetett "a nagy marianai pulykavadászatig", amikor a radar előre figyelmeztette az amerikai haditengerészetet egy óriási méretű japán támadásról, és amelyben a japán haditengerészet maradéka is megsemmisült. De foglalkozik az epizód a dzsungelháborúval is, amelyek olyan helyeken zajlottak, mint Burma, ahol új speciális harcoló erők, például az Ord Wingates Chindits, a borzalmas körülmények ellenére lassan visszaszorították a japánokat.

Európát a háború hónapjai megrázták és kétségbe ejtették. Ez az epizód a brit és amerikai csapatokat követik, amint átkelnek a Rajnán, és az oroszokat, akik átgázolva Lengyelországon elérték Németországot. Láthatjuk a belseni és buchenwaldi koncentrációs táborok felszabadításának szörnyű pillanatait, és az utolsó utcai harcokat Berlinben. A történet csúcspontja Hitler öngyilkossága, Németország felosztás a Szövetségesek között, és a nürnbergi perek sorozata.

A háború vége a Csendes-óceánon a modern történelem legnagyobb és legszörnyűségesebb történeteinek egyike. A japánok egyszerűen nem akarták feladni a harcot, folytatták szigetről szigetre, rókalyuktól rókalyukig haladva. Az amerikai légierő parancsnoka bombázással próbálta megadásra kényszeríteni Japánt, amikor gyújtóbombákat dobatott Tokióra. Csaknem 200 000 ember halt meg, Japán mégis kitartott. Végül Truman amerikai elnök a nukleáris fegyver mellett döntött, és Hirosima és Nagaszaki sorsa megpecsételődött. A sorozat Japán megadásával és a japánok háborús bűntetteinek feltárásával ér véget.